[ Pobierz całość w formacie PDF ]
tizennégyes nyújthat.
Természetesen nem ismerem, kedves Naplóm.
Engedd meg, hogy leleplezzem magam elQtted, hiszen köztünk marad. Sohase
csókoltam meg még egy lányt. Sohase tapogattam meg egy járgány elsQ vagy
hátsó ülésén. Sohase próbáltam ki a csóktechnikát a háromnál és az ölelést a
nyolcnál és a kigombolást a kilencnél és a cippzárak lehúzását a tizenháromnál.
Mikor az osztálytársaim megvitatják ezeket a dolgokat, az én közönyösen
összevont szemöldökömbQl (Törv. kifejezése) vagy gúnyos ajkbigy-
gyesztésembQl (Ma.-é) rafinált megvetést olvasnak ki.
Gyakran hívnak házibulikra, mert a többi srác apja azt gondolja, hogy majd
hasznukra lehet az én apám, ha hitelre lesz szükségük vagy pláne túllépik a
keretet. Törv. azt hiszi, hogy puszta makacsságból nem megyek el. Pedig csak
egyszerqen nem vagyok vendégeskedQ típus. Withersék az egyetlen hely, ahova
szívesen eljártam, Withers megQrül az asztronómiáért, ami, akárcsak a matek,
független az érzelmek undorító löttyétQl. Ha az ember rá tudja venni Witherst,
hogy beszéljen, olyan közel hozza a kozmoszt, hogy ott forog az ember lába
elQtt. Párszor meghívtak hozzájuk, igazán izgalmas volt.
Az idQsebb W. fizikaprof, a fiatalabb orvosnak készül és Mrs. W. az
atombomba-kísérletek elleni bizottság elnöke, mert biztosnak akarja látni a
gyermekei életét". Ma. cseppet sem törQdik ezzel. Mért nem gondol néha valami
igazán fontosra ahelyett a sok haszontalan locsogás helyett? Witherséknél
mindenki borzasztóan mqvelt, de furcsa módon viccesek is. És borzasztóan
szeretik egymást, amibQl csöppecske rám is hullott. Még sohase voltam ilyen
fajta családban. Biztosan van még néhány az osztályban, de az ilyenek nem
hívtak meg, és W. se hívott többé, mikor nem hívtam vissza a mi családi
kriptánkba.
Bár az apám tagja az Iskolatanácsnak, egyetlen igazi barátja sincs, kivéve a
veterán-klubban, de ott a tagokat csak az érdekli, hogy miket éltek át az elmúlt
háborúban, meg az elQzQben, bár Ordas szerint már rég elfelejtették, kivel és ki
ellen harcoltak.
Egy idQ óta hagyom, hogy Törv. elfogadja nevemben a meghívásokat, csak
éppen nem érkezek meg. Kb. félórával a legtöbb party kezdete után úgyis
eloltják a lámpákat és akkor ki tudja, hogy ott voltam-e vagy sem? Mindig fel
vagyok készülve, mit feleljek, ha valaki beköp.
Szent Newton! Hogy untam magam, mikor utoljára beugrottam és valóban
elmentem ama Nagy Házak egyikébe, melyekrQl az újságok hirdetéseiben azt
olvassa az ember, hogy vezetQ pozíciójúak számára megfelelQ". Lány nélkül
mentem, és bár az ember állítólag mindig felcsíphet egy jó kis szex-macskát,
igazában ez a lehetQség erQsen korlátozott, kivéve a vagányokat, akik
eszeveszetten száguldoznak a kocsijukkal ide-oda, de ezeket mi, a kisebb
vagányok széles ívben el szoktuk kerülni, mint ahogy Qk is minket, ha valami
sötét dologban járnak. De még a vagányok is tartják magukat a Jó Társaság
30
szabályaihoz, hiszen ugyanazokba az iskolákba jártak, egyik kutya, másik eb.
Ha kívül kerülsz a körön, véged van. Lévén ez egy demokratikus ország, nem
keveredünk állami iskolásokkal, bár Qk jobb eredményeket érnek el és idQnként
megvernek rugbyben is.
Visszatérve a bulinkra. Az öregek fogadtak bennünket, ha annak lehet nevezni
azt, hogy lekiabáltak a lépcsQ tetejérQl egy halló-t, tévépizsamában szaladgáltak
ide-oda, majd elrobogtak a saját partyjukra. Soha nem tudom, hogy az ilyesfajta
szülQk borzasztóan felvilágosultak-e, vagy borzasztóan félnek attól, hogy
felelQsek lehetnek azért, ami távozásuk után a házukban történik.
Mindenesetre, míg Qk elkészültek, a hadnép körbeállt és ide-oda dobálta a
társalgás labdáját - senki többet két szótagnál -, de már a harmadik forduló után
kezdett az ügy megfenekleni. Úgy festettek, mintha most léptek volna ki
valamelyik amerikai tévéjátékból. Vicces, de ha a fejeket nézi az ember, gyakran
meg se tudja különböztetni a fiúkat a lányoktól. Szerencsére a domborulatok
segítenek.
Mikor az öregek elhúzták a csíkot, valaki belezuttyintott egy üveg gint a
gyümölcsbóléba, majd elQkerültek a sherrys üvegek, és mindenki alaposan
benyakalt.
Ekkorra már a földön voltak a párnák, és a társaság pillanatok alatt párokra
szakadt. Én marhára ügyetlen vagyok a párválasztásban. Soha nem tudom
eldönteni, ki legyen az, és se a külsQm, se az egyéniségem nem vonzza, csak a
legbutábbakat. A legtöbb lány, akivel véletlenül összekerültem, éppen olyan
ideges volt, mint én, és csak tengtünk-lengtünk, érzelegtünk egy kicsit, de
egyikünk se élvezte, és Qk éppúgy örültek, mint én, hogy nem próbálkoztam
többel.
Ez az éjszaka kivétel volt. Ott volt a háziak valamilyen unokahúga egy vidéki
leányinternátusból (!!), és mivel újonc volt, akinek kvalitásait még nem
ismerték, kimaradt a buliból, bár én elsQ pillantásra meg tudtam volna mondani,
hogy afféle ragadozó. Az a típus, amit vadmacskának hívnak.
Mikor nem maradt más választása, odajött hozzám, karon ragadott és azt
mondta: - Benne van a horoszkópomban, hogy ma valami különös fog velem
történni. - Rám villantotta a macskaszemét, a szemhéja zöld volt, és úgy
nyalogatta szája szélét, mintha vért nyalt volna. EgybQl megszimatoltam, hogy
ez meg is teszi, és ha nem lettem volna ahhoz is gyáva, elszaladok. Kivetették
már rám hasonlók a horgukat, de sose ennyire elszántan és talán tapasztaltan.
Ha elkezdQdik az etye-petye, a legtöbb lány átengedi a vezetést a fiúknak, és
mivel én nem tudtam, hogy kell vezetni, vagy talán nem is akartam megtanulni,
soha nem jutottam messzire.
Ezúttal félórán át ráztunk körbe-körbe, csupa harsogó lemezt tettek fel és
idQnként partnert cseréltünk. Mindenki ezt csinálta, hacsak nem dobták már le
magukat a heverQre, vagy mögé. A dörzsölt srácok és spinkók mindjárt bevették
magukat a legjobb sarkokba. De akármilyen rámenQs volt is az én Kleóm, nem
tudott ledönteni. Akkor kialudtak a lámpák, és nem volt más választásom --
31
vagy talán már nem is akartam. Teljesen bezsongtam, mert olyan helyekre dugta
a kezét, ahol még soha senki se szorongatott. Ráadásul körülöttünk mindenki
vihorászott vagy visítozott.
Beleharapott a fülembe, én feljajdultam, Q meg azt súgta: Gyerünk ki a kertbe.
- Én szegény hülye hagytam, hogy levonszoljon a lépcsQn egy pittosphorum
árnyékába, ami majdnem részeggé tett az illatával. Lerántott maga mellé, és
mint az Qrültek estünk egymásnak a fqben. Kleo vonaglott, mint egy tébolyodott
óriáskígyó, és még én is kezdtem úgy érezni, hogy kis kapacitású szerszámom
erQsen ágaskodik, míg csak nyitott száját, mint egy mosdókesztyqt rá nem
tapasztotta az enyémre és bedugta a nyelvét. Nem tudom mért, de abban a
pillanatban elrántottam a számat, ami olyan hanggal járt, mint mikor a dugó
kipukkan a palackból, felálltam, kitámolyogtam a kapun, megkerültem a sarkot
és hánytam. Igenis hánytam. Kiöklendeztem az ebédemet meg egy pohár
puncsot meg egy pohár sherryt. Hazamentem, besurrantam a hátsó ajtón,
megfürödtem, lefeküdtem és tovább olvastam a matematika történetét.
Ezek után nem mentem több házibulira. Valahányszor az apám valami elQre
megbeszélt üggyel állított be, inkább ellógtam moziba. Néha meglátogattam
Matekét, és a jó öreg tudomány társaságában töltöttük az estét.
Majd megpukkadok, mikor a káplán az önmegtartóztatás szépségérQl prédikál
nekünk a kápolnában, és a srácok mind lesütik a szemüket és fülig vörösödnek.
Fura, hogy az olyan Grál-lovagok, mint Törv. meg a diri, soha nem gondolnak
arra, hogy valamilyen valóságos gyógymódot találjanak növekedQ kínjainkra.
Pedig szerintem a legtöbbünk szívesen csinálna inkább valami mást, ha
megmutatnák, hogyan.
Nem is tudom, mért csináljuk. A legtöbb semmivel se élvezi jobban, mint én,
de a legtöbbnek nincs ereje abbahagyni. Valami Qrült kényszer nehezedik ránk,
hogy csináljuk, akár jólesik, akár nem. Ha nem csinálod, kívül rekedsz. S ha ez
[ Pobierz całość w formacie PDF ]