[ Pobierz całość w formacie PDF ]
tervét, és neki köszönheti a megaláztatást is. Becsapta, játszott vele, mint
macska az egérrel. P meg ostoba módon hagyta, hogy a bolondját járassa vele.
Szinte megfulladt dühében. Bernd ellen sem tehet semmit, el kell tqrnie, hogy
a fQmérnök megvetéssel nézzen rá. Hogy kerülhetett egyáltalán kapcsolatba
Lutz Rodenberggel? Pt kétségtelenül az az átkozott hirdetés hívta haza. Ha az
nincs, biztosan nem tér vissza. Most aztán emelt fQvel járhat kelhet, hiszen
bebizonyosodott az ártatlansága, és nem kell többé behúzott nyakkal
bujkálnia.
Iszonyú ez a tehetetlenség! Vajon mit határoznak majd róla holnap?
Szerencsére tekintettel lesznek a feleségére meg a gyermekeire, csakis miattuk
nem adták rendQrkézre. Melanie nak és a gyerekeknek semmit nem fognak
elmondania, hogy kíméljék Qket, emiatt tehát nem kell aggódnia. Egyedül ez
vigasztalhatja, legalább a saját házában tekintélye lesz még. Máskülönben
kín szenvedés lenne az élete. És így sem lesz sokkal jobb.
Mindezért azonban Mertens nem önmagát okolta. Az önvád számára
ismeretlen fogalom volt. P csakis Bernd doktort és Lutz Rodenberget
hibáztatta.
Nem jött álom a szemére, nyugtalanul hánykolódott a fekhelyén. Nem
kellett színlelnie, amikor reggel azt mondta a feleségének, hogy nem érzi jól
magát, és néhány órát még ágyban marad. Melanie asszony szeretettel
törQdött vele. Kitapintotta a pulzusát, száz meg száz kérdést tett fel neki,
orvosságokat szedett elQ, és ki akarta hívni az orvost. A férfinak a
leghatározottabban kellett tiltakoznia, hogy megakadályozza ebben, a kedves,
alázatos gondoskodás mégis jólesett neki. Elgyötört állapotában olyan kedves
szavakkal beszélt a nejével, amilyenek évek óta nem hagyták már el a száját.
Az asszony boldog örömmel hallgatta Qket. Sejtelme sem volt arról, hogy
imádott ura valójában utolsó gazember, és a tetejébe még gyáva is, aki a
felesége mögé bújik, hogy elkerülje a megérdemelt büntetést.
Tizenegy óra tájban aztán telefonáltak a gyárból, hogy az igazgató urat
fontos tárgyalásra várják. Melanie asszony közölni akarta, hogy az ura beteg,
és nem mehet be, de Mertens kitépte kezébQl a kagylót, és megüzente, hogy
máris indul. Szólt, hogy álljon elQ a kocsi, és sietve átöltözött. Fél óra múlva
már a gyárban volt, és megjelent Georg Rodenberg egykori
dolgozószobájában, ahová rendelték.
A Rodenberg Mqvekben közben sok minden történt. A halottnak hitt férfi
váratlan hazatérése felkavarta a kedélyeket. Arthur Mertens besúgóin kívül
mindenki örült, már csak azért is, mert a közutálatnak örvendQ igazgató nem
lehet többé egyeduralkodó. Vége a hatalmának!
Senki sem sejtette, hogy ez mennyire így van, errQl csupán Hans és doktor
Bernd tudott, akik kora reggel óta Lutz Rodenberggel tanácskoztak. IdQnként
a magasabb beosztású alkalmazottakat is bevonták a megbeszélésbe, és így
minden nehézség nélkül végbement Lutz hatalomátvétele .
A cég újdonsült tulajdonosa közölte a két fiatalemberrel, miként döntött
MertensrQl, és most már csak az érkezésére vártak. Mertens végül
meglehetQsen zavartan lépett be az ajtón, de igyekezett megQrizni a tartását.
Lutz nem sokáig hagyta bizonytalanságban a sorsát illetQen.
Szerencsére édesapám nem írta elQ a végrendeletében, elbocsáthatok e
valakit a cégtQl vagy sem. Azt természetesen a lelkemre kötötte, hogy a régi,
érdemeket szerzett tisztviselQket és munkásokat tartsam meg. A történtek
után uraságod azonban nem számíthatja magát többé az érdemeket szerzett
tisztviselQk közé. Édesapám irányítása alatt jól intézte az üzleti ügyeket,
késQbb viszont, mint megtudtam, hibákat követett el. Legnagyobb hibája az
volt, ahogyan az emberekkel bánt. Elkeserítette Qket, hogy visszavonta
édesapámtól kapott kedvezményeiket. Biztos vagyok abban, hogy hamar
találunk majd valakit az ön helyére.
Arthur Mertens húsos arca hosszúra nyúlt.
Csak nem akar felmenteni a beosztásomból? zihálta.
Lutz szigorúan nézett rá.
Ugye, azt azért mégsem feltételezte, hogy együtt kívánunk dolgozni egy
magafélével? Már azzal megszolgálta az elbocsátást, hogy szégyenletesen
visszaélt édesapám bizalmával. Egyszerqen el kellene kergetnünk, de
tekintettel szegény húgomra, lemondunk errQl a megoldásról. Miután
hazament innen, közli a testvéremmel, hogy a vezetésem alatt nem kíván a
Rodenberg Mqveknél maradni. Édesapám idején még lehetségesnek tartotta,
mert Q idQsebb volt magánál, én viszont túl fiatal vagyok ahhoz, hogy
alárendelje magát nekem. Melanie el fogja fogadni az érveit. Az Q öröksége
elég nagy ahhoz, hogy ne legyenek gondjaik. Vagyonának édesapám
[ Pobierz całość w formacie PDF ]